szerda, február 2

Rövid szösszenetek

Nem érzed többé milyen gyorsan, ver a szívem
Nem érzed többé milyen vad a vérem
Verdeshet, mint a kalitkába zárt madár
Ha nem figyeli senki szomorú dalát
A szív, mely pacsirtaként szárnyalna már,

Lelkem sivár sivatag
De virágzik, ha velem vagy
Kegyetlen az élet
Bőrömet vörösre festi vérem
Egy vágás csupán
Apró karcolás
S eljön végre a kaszás

Szótlanul állunk mi ketten
Árván meredten
De végül mégis hátat fordítok
Lélekszakadva elfutok
Menekülök előled, mert
Mert tudom, hogy sosem leszek olyan neked
Kinek azt mondod majd: szeretlek
Ha mondod is csupán hazugság
Színes szép álomvilág

S melletted oly kicsinek érzem magam
Gyereknek kit szülei a téren hagytak
De te mindig segítenél, ha baj van
Hát igazából most az van
Szeretlek, s te nem viszonzod
És én ebbe belepusztulok
Így majd holtan hullok alá
Mint szárnyaszegett madár