Hová lettem én?

Emlékszik még bárki arra a kislányra, aki egy csöpp kedvességért bárki karjaiba vetette magát? Én már alig… Helyette most a tükörből egy elfolyt sminkű szakadt tehén néz vissza rám, aki próbálja még mindig fűzőkbe és csini cipőkbe szuszakolni magát, hogy valaki észrevegye.

Tettem dolgokat kislányként. Nem voltam büszke magamra, de tudtam, hogy vannak elveim, amikhez hűséges vagyok, miattuk nem köptem le a tükörképem. Hívhattak ribancnak, mondhatták, hogy hülye vagyok, de én tudtam, hogy van bennem valami kevésbé romlott. Hol vannak már ezek az elvek? Hol az ártatlan kislány? Hová lettem én?

Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, mégis ki vagyok? (Tudom, hogy nem rímel)

Vágytam a szerelemre, már-már betegesen sóvárogtam utána. Megkaptam és most mindent megtettem, hogy eltaszítsam őt magamtól. Az egyetlen embert az utóbbi időben, aki feltétel nélkül, szívből szeretett az összes hülyeségemmel, hisztimmel, rigolyámmal és minden kis semmiségemmel együtt. Egy okos kislány mit tesz ilyenkor? Leül a kis seggére és örül, mint majom a farkának.

Mit tesz ez a lány? Összeszűri a levet az első helyes fiúval, aki szépen mosolyog rá. Szakít Mr.Big-gel holmi kalandokért.

1. Elv: Sose csalj meg senkit

Amikor én lettem végzős itt vertem a nyálam, hogy nem engedem el a barátaimat. Tartjuk a kapcsolatot, távolság nem számít, utánatok megyek.

Egy okos kislány mit tesz ilyenkor? Keményen tanul, hogy semmi se állhasson az útjába.

Mit tesz ez a lány? Fejet hajt a szüleinek, akik azt akarják, hogy maradjon csak itthon háztartást vezetni és gyereket nevelni (nem saját, az öcsémről és az apámról beszélek)

2. Elv: Sose add fel az álmaidat

3. Elv: Sose engedd el a barátaidat

Ennek a buta lánynak végül néhány egyedül töltött hónap után sikerült találnia olyan barátokat, akik megértik. Szeretik

Ennek a buta lánynak sikerült bejutnia egy egyetemre, még ha nem is arra, amire szeretett volna.

Ennek a buta lánynak még mindig ott volt Mr.Big

Ennek a buta lánynak más dolga se lett volna, mint szeretni Mr.Big-et, támogatni a barátait és tanulni.

Ehelyett a buta lány kitalálta, hogy megint az a szeretetéhes kislány akar lenni. Bulizni akar, hibázni, szeretni, csalódni, érezni, tapasztalni és padlóra zuhanni. Mr.Big-et hátrahagyva vetette magát Csinifiú karjaiba. Ellógta az óráit, mert egy-egy áttivornyázott éjszaka után nem volt kedve felkelni.

Ez a buta lány hagyta, hogy egy ilyen éjszakán megcsókolja az, akit a legjobb barátjának tartott. És most ez a buta lány itt áll barátok nélkül, szerelem nélkül és tudás nélkül.

Sírhatnék, mondhatnám, hogy nem ezt érdemlem. De mind tudjuk, hogy a buta lányok története sosem végződik happy end-del. Ez csak a történetem eleje és még nem látom a végét, de ez a buta lány most szívesebben élne inkább az előszóban, mint a könyv első fejezeteiben.

Új élet vár... Felejts el mindeeeeent... xD

Üdvözletem!
Szép jó estét, drága olvasóm.
Ismét jelentkezem hát. Rövid összefoglaló az elmúlt időszakból:
- Megbuktam matekból
- Megtaláltam életem szerelmét
- Átmentem a pótvizsgán
- A szalagtűzős táncpartnerem Pestre költözött (3 héttel szalcsi előtt kerítsek új partnert!)
- Találtam új partnert
- Elvesztettem a szüzességem (nem a táncpartneremmel)
- Túl vagyunk a szalagtűzőn
- Elhatároztam, hogy belekezdek a P90X edzésprogramba

És egyelőre ennyi =)
Az utolsó tétel pedig a főbb oka bejegyzésemnek, ugyanis szeretném dokumentálni a szenvedésemet...
Igen kedves olvasóm, ezúttal igazán komolyan gondolom. Drága szerelmem kockái és tökéletes alakja láttán elszégyellem magam. Szóval bármennyire is erősködik, hogy márpedig ő így szeret a kis husimmal és a nagy seggemmel együtt. Részemről utálok mellette állni a tükörben (egyedül is) és 3 hónapja próbál rábeszélni egy közös fotóra, ami elől mondhatni, szó szerint, menekülök… Szóval induljon hát a teljes életmódváltás =D
Kívánjatok szerencsét =P

Amcsi idill vs the real life

Mindig olyan furcsa érzés tölt el, mikor megnézek egy ilyen tipikus csöpögős amerikai romantikus vígjátékot. Adott egy esetlen, önbizalom hiányos lány, akinek az élete szinte kilátástalan és mégis a végén övé a srác és „boldogan, amíg meg nem..”

A filmipar azért majmolja az ilyen filmeket, mert hiába nincs semmi közös benned és a főszereplőben, mindig jön egy apró részlet, amiből magadra ismersz. Onnantól pedig magadénak érzed a történetet.

Hát én soha nem éreztem magaménak. Esetemben ugyanis lehetek akármilyen jótétlélek apáca, veszedelmes rosszkislány, mocskos kurva. Mindig csak a főszereplő haverja leszek. Emlékszik bárki a főszereplő barátjára/barátnőjére? Jár neki happy end? Nemigazán. Átlagos szerep, átlagos végzet.

Az utóbbi időben egyre inkább előjön belőlem a depresszió. Rá kell döbbennem, hogy túlságosan szeretem őt ahhoz, hogy elengedjem. Szerettem és szeretni fogom. Mindig ő lesz az igazi az a nagybetűs. És én mindig a második lány maradok =) Valaki, akire számíthat. Aki meghallgatja. Aki tanácsot ad. És aki végtelenül szereti.

Ez a furcsa érzés… A hiú remény =) Amikor még én magam is tudom, hogy fölösleges várnom a csodát, hogy egyszer majd elém áll és azt mondja „Ne haragudj, hogy mindig ennyire hülye voltam, hogy sosem vettelek észre”.

De hogy őszinte legyek nem tudom, mit tennék, ha egyszer eljönne ez a pillanat. Hogy a szívem győzne vagy az önbecsülésem. Annyiszor alázott már meg. Annyiszor engedtem már a csábításnak. Annyi mindent tettem már érte. És mégis. Ha elém állna… ha kimondaná, amire kislánykorom óta várok… Nem tudnék nemet mondani. Csak a nyakába vetném magam és hagynám, hogy még újra és újra összetörjön, amikor jön egy olcsó cicababa.

Egy utolsó szavad lehet még

Élj vele, míg megtehetnéd

Válassz jól, ha szeretnéd

Hogy valaki szeressen

Ebben a kibaszott életben

Mindig ott leszek neked

De sose látsz majd

Megbújva a sötétben

Figyellek majd csendben

Nem szólok, hogy ott vagyok

Mégis tudni fogod

Érzed majd, hogy

Valami értékes volt

De végül az is elmúlt

Vörös cseppek az éjszakában

Csillognak a félhomályban

Siklik a penge a bőrömön

S utána a vérem csöpög

Elég már belőled

Hát nem érzed?

Fogd már be végre

Legyen most vége

Könnyem, vérem forró csíkot húz

Folyik, majd földre hull

Hideg ujjaim arcomat tapintják

Megint miattad sírok

Vagy csak hallucinálok?

Dobban a szív

Csordul a vér

Mindjárt itt az éjfél

Utolsó vékony vágás

Óvón ölel magához a kaszás

Csuklyáját félrehúzza

Arca a tiéd alatta

Az vagyok, aki lenni akarok nem az, akinek látni akarsz

Üdv ismét ^^

Ügyeletes hülye picsa szolgálatra jelentkezik!

Az életem mondhatni fenekestül felfordulni látszik, hangozzék bármily’ közhelyesen is. A fiú, akiről álmodom, mióta megismertem bejelenti, hogy valamennyire mégis szeret. A másik, akivel szakítottam majdnem összeveri a saját legjobb barátját, csak mert fűzni az próbál. A bizonyos legjobb barát amikor szuperaranyoskislányként hazaviszem taxival, hirtelen megcsókol a hátsó ülésen. És mintha mindez nem lenne elég. Egy váratlan telefonhívás alkalmával kínálnak nekem egy szuper melót és kiderült, hogy aki az állásra beajánlott nem más, mint az a srác, akivel egész télen kavartam annak ellenére, hogy barátnője volt.

Na, erre varrjál gombot bébibálna…

Szóval… Haladjunk szépen sorban. Gergő egy lényegre törő beszélgetés alkalmával tudtomra adta, hogy ő engem mindig is szeretett, mindössze azért nem akar velem lenni, mert nem vagyok elég csinos… Így se küldtek még el újra a kurva anyámba xD

Gergely

hát

szal én szerettelek

meg az h szeretlek e mostanában is kavarog bennem

csak egy valamivel nem tudtam kibékülni

Angie

az alakommal? ^^

Gergely

én a hajszínedre gondoltam

Angie

mivan? XD

Gergely

csak hülyéskedtem

am igen az alakod miatt

egyébként te lennél számomra a legtökéletesebb nő akit a föld valaha is a hátán hordott

Angie

xD

azért ez erős túlzás

Gergely

nem

....

komolyan

Szóval ez vagyok én… A tökéletes nő egy tökéletlen testben. Gergő tipikusan az az ember, akitől mindent eltűrtem. Mindent, ami csak létezik. De ezt már én sem nyelhetem le, csak azért, mert szeretem.

Angie

már nem fontos ^^

Gergely

olyan nincs h valami nem fontos

...

de komolyan

Angie

de van

amikor már nem tehetsz semmit és ha tehetnél is fölösleges lenne... az az amikor az információ már nem fontos

Gergely

de

tehetsz... vagy tehetnél

Angie

fölösleges lenne

Gergely

te tudod...

Angie

tudod... még pár éve.. sőt fél éve ha azt mondod tehetek vmit azért h csak 1 percre úgy nézz rám ahogy én rád mióta megismertelek... szerintem a nyakam szegtem volna h megtegyem...

de mostanra szerintem már vagyok olyan nagylány h a saját elvárásaim szerint éljek és ne másé szerint

Szóval finoman és burkoltan elküldtem életem szerelmét egy melegebb éghajlatra… A saját szívemet törtem össze újra.  De ezt meg kellett tennem. Nem hiheti, hogy örökké várathat, hogy majd egyszer mikor kibulizta magát, végigdugott minden nőt, akit akart és rájött, hogy mindez nem fontos… visszajöhet.

Hibáidért egyszer véred veszik, kövess hát el minél többet, míg be nem következik

Volt valamink.
Egy apró közös titkunk.
Csak mosolyogtunk és mikor én nem.
Te tudtad miért nem.
Mégis feltetted a kérdést.
Ajkaidat az enyémre tapasztva vigasztalni akartál.
Pedig tudtuk hiába minden már.


Gyakran ott követjük el a hibát, hogy túl gyorsan vállalunk fel egy kapcsolatot. Megbízunk a férfiban, mielőtt valóban rászolgált volna a bizalomra, és feltételezzük róla, hogy rendes fickó, csak mert ilyen benyomást kelt.

/Daylle Deanna Schwartz/

Az ember azt hinné, ennyi csalódás után már nem számít egy újabb. Valóban egyre kevésbé viselnek meg, de mint mindig, most is a beteges naivitásom okozza a vesztemet. Azt gondoltam, nincs már többé szükségem senkire. Hogy egyedül lenni a legideálisabb emocionális szempontból. Hisz ha nincs, aki megbánthatna, nem is sérülhetsz. Erre jön valaki. Akiről nem gondolnád, hogy létezhet. Valaki, aki éppen olyan, mint az első IGAZI… csak ezúttal nem kell éveket várni egyetlen csókjára, mert ő maga kínálja fel már az első percben azt.

Ez a srác, más, mint bárki, akivel eddig találkoztam és mégis emlékeztet valakire. Mintha már évek óta ismerném. És csak most ébredtem rá, hogy azt a Gergőt láttam benne, akire mindig is vágytam. Azt, aki úgy néz rám, mint egy valóságos csodára. Akinek egy új élet ígérete tükröződik a tekintetében.
De ő nem volt Gergő, mégis azt hittem, talán megbízhatok majd benne. Hisz soha senki nem mondta még, hogy szeret anélkül, hogy akart volna valamit cserébe. Az ember önző és számító. Nem tesz semmit anélkül, hogy cserébe ne várna ellenszolgáltatást, elismerést vagy ne saját szórakoztatására történne.
És hiába hittem magam erősnek, a karjaiba dőltem az első alkalommal. Nagyon jól tudtam, hogy barátnője van. De nem érdekelt. Akkor és ott nem. Megcsókoltam. Nem, úgy ahogy egy egyéjszakás kaland alkalmával sürgeted a partnered, hogy használja ki az időt. Nem. Ez csók volt. Igazi csók. Egy csók, amiről kislányként álmodunk, amiben ott a törődés íze, amitől felemelkedik a lábad.
Hát ez volt ő nekem. Valaki, akiről már majdnem elhittem, hogy érdemes lenne közel engedni magamhoz, de talán tudat alatt meg is tettem. Hisz ha nem így lenne, most nem gondolnék rá.
De az nap, mikor mesélte, hogy a lány, akitől elvettem őt sírva könyörgött neki. Őszinte szánalmat és bűntudatot éreztem. Bűntudatot egy lány miatt, aki bármelyik ujjára kaphatna fiút. Igaza volt a fiúnak, hogy őt választotta. Ugyan mit adhattam volna én neki?
Csak szabadságot adtam, egy döntést, amit egyedül kellett meghoznia. Mégis úgy érzem én taszítottam el őt magamtól. Elküldtem, hogy beszéljen a lánnyal, miközben tudtam, képtelen lesz nemet mondani neki. Mégis… talán kicsit reménykedtem. Reménykedtem, hogy jelentett is neki valamit az a közös idő, és nem felejti el az első üres ígérettől. De mégis hol versenyezhetnék én egy lánnyal, aki ennyire csinos? Néhány szép szó megspékelve egy kis szempilla rebegtetéssel és krokodilkönnyekkel, mindenre megoldás.
Mégis most én vagyok a mocskos boszorkány kurva aki miatt nem lehetnek boldogok.
Nem tudom, mit kellene még tennem, hogy törlesszek a sorsnak.

Mindenkinek vannak titkai. Mindenki követ el hibákat, vétségeket. Csak vannak olyanok, akiknek ezt sikerül eltitkolniuk.

/Harlan Coben/