Elsuttognám újra... avagy koncert a Suttogóban

Tegnap volt a Suttogó béli Blue Hawk koncert. Annyira kínos volt… ott lenni és beszélni vele. Puszival köszönni és mellé ülni a fűbe. Még jó, hogy eljött velem Évi. Fogalmam sincs mit csináltam volna egyedül. Később viszont az a hetes nem evés és a duplavodka narancs megtette a hatását… megint kiütöttem magam. Congratulation Angel.
Végül is.. az este nagy részére nem emlékszem. Csak arra, hogy Richi megcsókolt. Nem vagyok biztos benne, hogy megtörtént e. Lehet nem is akarom tudni. Jobb azt hinni, hogy csak a képzeletem játszott velem. Így talán könnyebben elfogadom, hogy vége. Remélem…

Elsuttognám újra, hogy szeretlek,
Mint abban az ágyban melletted,
De te már nem hallhatod.
Ismerném minden bánatod
Odabújnék hozzád, mint akkor régen,
Osztozhatnánk a sötétségen
És tudnám, hogy élek

Szívem vérzik egy kukában,
Melybe darabjait kivágtad.
Sírnék a fájdalomtól, de hiába,
Hisz nem kínoz már csak a hiánya.
Még fájón dobbanni érzem,
Vagy csak képzeletem játszik vélem?

Fogalmad sincs milyen érzés,
Látni, ahogy másra nevetsz.
Hogy hiányom cseppet sem visel meg.
Csak én érzem ez így nem mehet
Tovább, ha nem akarsz semmit tőlem!
Engem ez hidegen hagy már.

Kínzó fájdalom a lelkemben,
Lenne inkább tőr a szívemben.
Ugyan, hogy élhetnék tovább,
Ha tudom, lassan megutálsz?
Sírj csak az exed után,
Engem ez hidegen hagy már.

Menj csak vissza hozzá.
Írja dalait neked tovább.
Vagy ott a kis énekes kurva,
Az, az undorító dalos pacsirta.
Engem ez hidegen hagy már.

Óh hogy is képzelhetted,
Oly balga vagy el is hitted.
Maró gúnnyal szavalok most néked,
De még mindig szeretlek téged.
Ám tudom hidegen hagy már…

I walk alone

Nem gondoltam, hogy fog még ennyire fájni valakinek az elvesztése. Hogy még egyszer át kell élnem, hogy nekem mondják „maradjunk barátok”.
Annyira éreztem, hogy ez lesz. Nyilvánvaló volt, de mégsem akartam tudomást venni róla. Arról, hogy eddig sosem hagyott ott. Hogy nem engedte el a kezem. Hogy nem rázott le. Hogy hiányoztam… és nem csak ő nekem. De ez történt... Bármennyire is kapaszkodtam a reménybe, hogy csak én értem félre.
Mégis mi a francot gondolhattam? Hogy igazat mondott? Hogy komolyan gondolta? Ugyan már. Mégis ki lenne képes szeretni engem?

Szívj hát még egy utolsót mielött vége

Nézd meg, cigarettád ég-e
S gyújts vele lángot szívedbe
Ha megöl a bizonytalanság
Csak kiáltsd, mennyire fáj!
 
Egy lépés csupán és vége
Csábít az ég sötétsége
Pengetheted, amíg csak élsz
A dallam segít, hogy visszanézz
Vissza a sötét múltba
Így álarcod végre porba hullna
 
A létezés is fáj
Ha a szív szakad
Látnod néha muszáj
Csak tudom, hidegen hagy
 
Te vagy kire mosolygok, mikor könnyem folyik
Kire úgy gondolok még mindig
Vele meglett volna talán
Lehettem volna mesebeli királylány
Nem számít már.
 
Ha legközelebb látnál,
Neked se lesz vidám.
Ha rosszabb lesz a vártnál,
Nem az én hibám.
Fordulj csak másfelé,
Nézd a házakat, vagy a kék eget,
De sose gondolj arra, hogy én szerettelek!

Tavaszi megújulás

Üdvözletem ismét, drága olvasó (már ha még van ilyen)
Jelentést teszek így a média érettségim előéjszakáján.
Valahogy csak az jár a fejemben, hogy olyan rossz látni, mikor úgy érzed, hogy érzelmek terén neked minden összejött és minden rendben van, aminek persze időnként szívesen is adsz(adnál) hangot ilyen nosztalgiázások szintjén, míg közben a téged körülvevő barátoktól csak a rosszat hallod és akkor valami tanácsot, valami okosat kéne mondanod nekik... de már attól a tudattól, hogy te boldog vagy, ők meg nem, bűnösnek és álszentnek érzed magad, amint hozzászólsz a témához, miközben csak támasznak és vigasztalónak kell(kéne) lenned.

Ráadásul az utóbbi időben úgy egészében csökkent a 'közösségben élés' vágyam. Többet akarok itthon lenni, pihenni, tanulgatni és egész nap azt várni, hogy az a bizonyos valaki, akivel nagyon jól megvagyunk felhívjon és beszélgessünk egyet.
Nem szeretném, hogy ez a baráti kapcsolataim rovására menjen, csak egyszerűen már nem akkora buli minden délután kocsmába ülni és 3éveskislányra inni magam... Nem mondom, hogy néha nem esne jól berúgni és legalább kisidőre elfelejteni mindent.. De már valahogy mégse érzem, hogy kedvem lenne elmenni ide-oda ilyen buliba-olyan buliba.. inkább hazajövök és megnézek egy filmet. Igazából ahhoz lenne kedvem, hogy Richi hívjon el valahova de ő meg nem hív.. Jaj egyébként ő volna az új pasi az életemben így Gergő után... és vele döntöttem meg ma a rekordomat. Eddigi leghosszabb kapcsolatomnak 1 hónap 3 nap után lett szakítás a vége du. fél 3kor. Most pedig már 1 hónap 3 nap este fél 11nél járunk xD