Igen, igen. Túl vagyunk Csabika második szülinapi buliján is =D
Ha lehet ez még talán jobb is volt, mint az első, bár őszintén szólva én a legjobb dolgokról lemaradtam és elviseltem volna, ha ott van Réku, Fanni, Napsugár meg Ági ^^ (azt nem említem, hogy a szőkegeci jelenléte is örömmel töltött volna el)
Szóval, ismét parti beszámoló következik =D
Nos, személy szerint nekem egészen este 8ig nem volt biztos hogy elmehetek e a buliba. De az egész hetes önkínzásnak és kémiamagolásnak meglett az eredménye. 7 óra 58 perckor felhívhattam Fruzsinámat, hogy megyek a partira, de a netes menetrend szerint 55-kor elment a busz és a következő egy óra múlva jön… Azt mondták nem gond, nem gond… Menjek az a lényeg. Szóval én villámgyorsan bevetettem magam a zuhany alá, aztán felvettem az új gatyámat egy régebbi hosszú ujjú felsővel. De nem bújtam bele rendesen, hanem az ujját csak megkötöttem mell alatt, hogy ne legyen benne melegem, viszont ha fázom, fel tudjam venni normálisan is xD Összepakoltam a kis tatyómba a legfontosabbakat, fényképező, teló, öngyújtó, mp3, pénz és parfüm xD Meg anyumtól kértem egy üveg bort, amit elvigyek ajándékba. Először kicsit furcsán nézett, hogy mégis milyen buliba megyek, én ahol alkoholt fogyasztanak o.O Aztán mikor elmagyaráztam neki, hogy ez mégiscsak egy 18. szülinap megenyhült kicsit és ideadta a Boszorkányvért =P
Így aztán 8 óra 40kor elindultam a megállóba, lazán lecsüccsentem a padra és vártam a buszt… Egy kellemes kb. fél órával később odaslattyogtam a táblához és kevés hiányzott, hogy ne vágjam földhöz a bort mikor láttam, hogy az a kibaszott busz csak óra 30kor jár. De visszaültem szépen, megmondtam Fruzsinának, hogy még egy órát kések és visszatettem a fülembe az mp3-at…
9 óra 35kor megérkezett a busz és laza fél órán belül megérkezett a Segner térre. Mondanom sem kell ez azt jelentette, hogy 5 perccel lekéstem a másik buszt amivel Csabikáékhoz kellett volna kimennem. Szóval leszálltam és mivel még a 32-es meg a 14-es is ott mentek el előttem átslattyogtam a nagyállóra. Szerencsémre (aznap először volt ilyenem) nyitva volt a játékterem ott az állomás mellett és még ki kis adta a csaj a cigit. Míg vártam, hogy befusson a busz elszívtam 1-2 szálat belőle így még le is nyugodtam. Aztán újabb fél óra zötykölődés után leszálltam PAC-on… Zsike, Imi és Ádi kijöttek elém, mert egyedül soha a büdös életben meg nem találtam volna a házat xD
Szóval még épp sikerült elcsípnem kicsit Fruzsit is meg Petit és az uncsitesóját, Tomit. De hogy az a Tomi gyerek milyen kurvajólnézettki *-* Nem rugdosnám ki az ágyamból =P
Na tehát, miután mindenkit végigölelgettem és megvolt a puszi-puszi is egyből a kezembe nyomtak egy pici pohár Fütyülőst, hogy húzóra. Még nem is lett tőle bajom, leültem a lépcsőre Fruzsi mellé és figyeltem a beszélgetést miközben elpusztítottam pár szálat a friss doboz mentolos multimból, amit még az állomás melletti játékteremből sikerült megvennem az utolsó percben, míg a buszra vártam. Szóval, kiderült lemaradtam a habpartiról, de annyira nem tört le a dolog hisz előttünk állt az éjszaka. Na de miután Peti meg Tomi elmentek Hajni elhatározta, hogy engem mindenképp leitat így kevert nekem valami narancsszínű löttyöt aminek (bár csak utólag szagoltam bele a pohárba) kórházi fertőtlenítő szaga volt xD És ugye jött Hajni pasija, akinek fogalmam sincs mi a neve, de arra emlékszem, hogy épp olyan hangja volt, mint évfolyamtársnőm, Franci pasijának Hofinak. Hoppá eltérek a történettől. Nos, tehát jött Hajni pasija és azt mondta barátnője neki is ugyanazt keverte, amit nekem és igyuk meg húzóra… Természetesen beszivatott… Az ő poharában tiszta narancslé volt, míg az enyémben az csupán színezésre szolgált a rengeteg alkohol mellett xD
Ahogy letettem a poharat olyan szinten kezdtem szédülni, hogy azt hittem vagy összeesek, vagy menten kidobom a taccsot xD No de egyik se következett be csak a hangom váltott át abban a pillanatban a tipikus 3éveskislány style-ra…
Ezután az estém kellemes bódulatban telt és mindössze 2x estem össze, ami esetemben egész jó eredmény. Ellenben nemsokra emlékszem a továbbiakból =D
Még az megvan, hogy Csabika arcát belenyomták a tortába és Rékának le kellett volna nyalni, de mivel ők elvonultak ezt mi nem láthattuk csak később, hogy visszajöttek… tisztán…
Később természetesen mindenki nagy örömére, kiderült, hogy összejöttek ^^
Hmmm… mire emlékszem még… Arra, hogy vp-ztünk… sokat *-* és olyan fincsi barack íze volt =D
Utána már csak az rémlik, hogy mindenki elment és én kezdtem kijózanodni és Csabikával takarítottunk. Miután összeszedtünk minden holmit odakintről és szépen behordtuk a konyhájukba, beültünk Csabi szobájába kockulni =D
Megmutatta az Angliás képeit, amiken időnként épp csak vissza tudtam fogni magam, hogy ne kezdjek hangosan röhögni felébresztve azzal Csabi anyukáját és bátyját. No de hajnal fél 4 - 4 fele Csabika bealudt és olyan 5 óra körül benyitott az anyukája xD
Rém ciki volt, hogy Csabi alszik, én meg ott ülök a gépe előtt és Facebook-on függök xD
Hát a vége az lett, hogy Csabikát egyszerűen képtelen volt felébreszteni így az anyukájával mentem ki a buszmegállóba és utaztam Debrecenig. Jaj, el is felejtettem megemlíteni, hogy amúgy rém rendes volt a nő =D Megkínált kávéval meg a kezembe nyomott egy kiló kenyeret, bármennyire tiltakoztam is, hogy vigyem el xD
Nos azthiszem ennyi lenne… itthon kicsit ledöbbentek, hogy reggel 8 helyett már fél 7 előtt hazaértem de végülis annyira nem zavarta őket.
Augusztus 20-án újra party =D
péntek, augusztus 13
kedd, augusztus 3
Az éj napos oldala
Szerencsére rám is kihatott drága barátnőm jókedve így már le tudom írni normálisan mik is történtek azon a bizonyos szülinapi bulin =)
Aztán majd a következő bejegyzésben jöhet megint a siránkozás, önsajnálat és tehetetlenség kellemes katyvasza.
Szóval először is elregélném újabb csodás produkciómat miszerint a bulira 10centis magassarkúban mentem. És ha mindez még nem lenne elég mazochista döntés, akkor hozzátenném, a Főnix csarnoktól a Jazz-ig kellemes kitérőt téve először az egyetem majd a Tesco felé. Mire beestem a Jazz hatalmas kapuján, és arcomban érezhettem a cigarettákból szivárgó szürke füstöt, a sarkamon szinte semmi bőr nem maradt és alig bírtam megállni a lábamon. Aki ismer annak már, meg sem kell említenem, hogy ¾ órát késtem xD no igen, ez az én formám. De ezt ott senki nem vetette a szememre ^^ Csak mosolyogva fogadtak és egyből mindenki felállt, hogy köszönthessen, Feri még a helyét is átadta volna, ha finoman vissza nem utasítom, hogy elővehessek egy szál már-már a megváltást, jelentő cigarettát és remegő kézzel ugyan de lángra kattintottam perverz nyuszis gyújtómat. Derekamra akasztott táskámból előkerült az ajándék, egy felfújható viking sisak drága Csabikámnak xD
A meglepetés azonnal elterült az arcokon majd helyét széles vigyor vette át mikor Imi, elhúzta a furcsa alakú még leengedett állapotban lévő fejdíszt, és fújni kezdte. Amint elkészült visszaadta az ünnepeltnek a játékot és Csabi nyomban fel is próbálta, minek következtében a diszkrét vigyorgás, röhögésbe csapott át. Végül a sisak Feri fejére került egy hozzá illő enyhén buzis napszemüveggel és így indultunk Réku keresésére a főtér felé, hogy aztán együtt átvándoroljunk az Ibolyába. Ám sajnálatos módon ott sem lehetett biztonságban a nevetséges tökfödő. Épphogy odaértünk a Big Templom elé és Rékának (aki nem Réku) sikerült cigarettájával kilyukasztania a sisakot. Így hát az említett tárgy Csabika táskájában töltötte az est további részét. Egy üveg pezsgő társaságában, amit Réku hozott az ünnepelteknek.
Szóval tömött táskával, sisak nélkül indultunk tovább az Ibolya felé. Megérkezvén sikerült találnunk egy asztalt, amit el is foglaltunk, míg a szülinaposok ledöntöttek egy-egy pohár Tequilát vagy vodka volt? Nem emlékszem... Lényeg az, alkohol xD és így kezdtek csocsópárbajba. Én előbb elszívtam egy újabb szál cigarettát, és Réku meghívott egy pohár boroskólára. Innentől kezd homályos lenni a story... És ezúttal nem a folyton körülöttünk gomolygó cigarettafüsttől.
Addig még emlékszem, hogy Geri kiment, mert nem bírja a füstöt (ez viszont a cigaretta) és én követtem, és beszélgettünk aztán megjelent Réku meg Feri is, nálam, pedig kezdett beállni a 3éveskislány állapot. A hangom magasabb lett egy oktávval, éneklési rohamok törtek rám és minden ok nélkül mindenkinek azt mondtam h „Tuduuuu”.
Még emlékszem, hogy mindenki fotózott és filmezett, hogy milyen furi lettem, majd megérkezett Fanni, akiről később kiderült, hogy ő a Fruzsi képe alatt folytatott vita által már ismert Fanni és élőben is eszméletlen édes a csaj xD Szóval elindultunk visszafelé én, pedig lehúztam a cipőmet nem törődve az aszfaltot borító zöldes színű üvegszilánkokkal, amik valaha aranyszín folyékony kenyér utánozhatatlan nedveit őrizték magukban. Átsétáltunk a Déri térre hogy megigyuk a tortát. Asszem csak 2x estem le a múzeum előtti kerítésről xD Árnyjátékoztunk, megittunk 2 üveg pezsgőt és mikor ismét útra keltünk Geri az én fehér masnis kis magassarkúmban lépdelt és pózolt... Említette, hogy valami mintha nyomná az egyik lábát és megkérdezte nem e kisebb az egyik cipőm, de mint később kiderült csak a drága nyuszis gyújtóm maradt a bal cipőmben... Csodálkoztam is, hogy hovátűnhetett... Tudtam, hogy valami olyan helyre raktam, ahonnan nem veszítem el... A múzeum után megcéloztuk a kis éjjelnappalit a Piac utca sarkán és Imi benyomott a telóján valami halas számot... Nem emlékszem mi volt a címe. Fish...? Fish és utána volt vmi perverz de azistennek se jut eszembe micsoda. Lényeg az, itt kicsit berezeltek a srácok és engem egyből elhallgattattak, mert megjelent egy falka furasipkás rendőr. És tanulván Peti esetéből, senki nem akarta, hogy mi is a detoxban vagy az őrsön kössünk ki. Szóval csak Csabiék vettek egy kis chipset meg valami csokis sportszeletnek nevezett hosszú izét és tovább folytattuk utunkat a Jazz-be. Azt hiszem itt nem maradtunk valami sokat, mert mentünk tovább egy másik helyre a Petőfi térre. Hosszas séta után sikerült odaérnünk én, pedig elkezdtem kijózanodni. Már nem éreztem annyira bódultnak magam, bár a hangom továbbra sem ezt mutatta. A szűkös kis kocsmában melegebb volt, mint az ördög seggében így csak Imi fizetett egy felest az ünnepelteknek (ami állításuk szerint szörnyű volt) és átsétáltunk a Petőfi szobor kényelmes, hűvös márvány talapzatához. Leültünk, és Csabika kibontott egy újabb üveget. Ezúttal egy finom vörösbort, ami sajna később Imi pokolian szar multivitaminos löttyében kötött ki. De a hangom ismét normális lett, vagyis józanodtam és az sose jelent jót. A részegségnek nálam 3 fázisa van, először beáll a 3éveskislány állapot, majd ha ennek vége jön a sírás és végül az ájulások. Kevés hiányzott, hogy ott a Petőfi szobor alatt fekve bőgjem el magam, de pár magányos könnycsepp után felhangzott a vezényszó: Indulás!
A többiek, pedig tettek róla, hogy a szemem maximum a nevetéstől lehessen könnyes. Ez így eddig szép is meg jó is lett volna... Csakhogy megfeledkeztem a 3. fázisról. Néhány lépéssel a zebrán való átkelés után (szerencsére csak utána) egyszerűen minden elsötétült és a földön találtam magam. Miután elmagyaráztam a helyzetet, hogy igazából nincs semmi bajom csak ez az alkohol velejárója Geri és Csabika minden tiltakozásom, ellenére közrefogtak, hogy ne kössek ki ismét a földön. Később Csabi elengedett ugyan Gerit nem tudtam levakarni magamról. Így elég nehézkesen haladtunk mivel ő rendületlenül szorította magához a karomat én, pedig minél távolabb akartam kerülni tőle. Bár őszintén szólva utólag hálás vagyok neki, hogy nem kellett másnap a különféle zúzódásokat és a kicsattant számat ápolgatnom. Így hát nehézkesen ugyan de visszajutottunk a Jazz-be, ahol olyan kb fél 1-ig beszélgettünk immáron Geri nélkül, mivel ő még éjfélkor hazament... A jókisfiú... Szerintem az anyukája nem tudja, hogy a fia most szombaton már 18 lesz. Minden bizonnyal az a kép él benne, hogy még most kezdi a gimit az a kis szöszi.
Szóval így, hogy elment nyugodtan kibeszélhettük... Megtudtam, hogy meglepően sok lánynak jön be és, hogy rajtam kívül neki is szinte minden lány bejön... Nem értem a pasikat xD
Nos ennyi volna a nyaram eddigi legjobb bulijának „rövid” összefoglalója.
Aztán majd a következő bejegyzésben jöhet megint a siránkozás, önsajnálat és tehetetlenség kellemes katyvasza.
Szóval először is elregélném újabb csodás produkciómat miszerint a bulira 10centis magassarkúban mentem. És ha mindez még nem lenne elég mazochista döntés, akkor hozzátenném, a Főnix csarnoktól a Jazz-ig kellemes kitérőt téve először az egyetem majd a Tesco felé. Mire beestem a Jazz hatalmas kapuján, és arcomban érezhettem a cigarettákból szivárgó szürke füstöt, a sarkamon szinte semmi bőr nem maradt és alig bírtam megállni a lábamon. Aki ismer annak már, meg sem kell említenem, hogy ¾ órát késtem xD no igen, ez az én formám. De ezt ott senki nem vetette a szememre ^^ Csak mosolyogva fogadtak és egyből mindenki felállt, hogy köszönthessen, Feri még a helyét is átadta volna, ha finoman vissza nem utasítom, hogy elővehessek egy szál már-már a megváltást, jelentő cigarettát és remegő kézzel ugyan de lángra kattintottam perverz nyuszis gyújtómat. Derekamra akasztott táskámból előkerült az ajándék, egy felfújható viking sisak drága Csabikámnak xD
A meglepetés azonnal elterült az arcokon majd helyét széles vigyor vette át mikor Imi, elhúzta a furcsa alakú még leengedett állapotban lévő fejdíszt, és fújni kezdte. Amint elkészült visszaadta az ünnepeltnek a játékot és Csabi nyomban fel is próbálta, minek következtében a diszkrét vigyorgás, röhögésbe csapott át. Végül a sisak Feri fejére került egy hozzá illő enyhén buzis napszemüveggel és így indultunk Réku keresésére a főtér felé, hogy aztán együtt átvándoroljunk az Ibolyába. Ám sajnálatos módon ott sem lehetett biztonságban a nevetséges tökfödő. Épphogy odaértünk a Big Templom elé és Rékának (aki nem Réku) sikerült cigarettájával kilyukasztania a sisakot. Így hát az említett tárgy Csabika táskájában töltötte az est további részét. Egy üveg pezsgő társaságában, amit Réku hozott az ünnepelteknek.
Szóval tömött táskával, sisak nélkül indultunk tovább az Ibolya felé. Megérkezvén sikerült találnunk egy asztalt, amit el is foglaltunk, míg a szülinaposok ledöntöttek egy-egy pohár Tequilát vagy vodka volt? Nem emlékszem... Lényeg az, alkohol xD és így kezdtek csocsópárbajba. Én előbb elszívtam egy újabb szál cigarettát, és Réku meghívott egy pohár boroskólára. Innentől kezd homályos lenni a story... És ezúttal nem a folyton körülöttünk gomolygó cigarettafüsttől.
Addig még emlékszem, hogy Geri kiment, mert nem bírja a füstöt (ez viszont a cigaretta) és én követtem, és beszélgettünk aztán megjelent Réku meg Feri is, nálam, pedig kezdett beállni a 3éveskislány állapot. A hangom magasabb lett egy oktávval, éneklési rohamok törtek rám és minden ok nélkül mindenkinek azt mondtam h „Tuduuuu”.
Még emlékszem, hogy mindenki fotózott és filmezett, hogy milyen furi lettem, majd megérkezett Fanni, akiről később kiderült, hogy ő a Fruzsi képe alatt folytatott vita által már ismert Fanni és élőben is eszméletlen édes a csaj xD Szóval elindultunk visszafelé én, pedig lehúztam a cipőmet nem törődve az aszfaltot borító zöldes színű üvegszilánkokkal, amik valaha aranyszín folyékony kenyér utánozhatatlan nedveit őrizték magukban. Átsétáltunk a Déri térre hogy megigyuk a tortát. Asszem csak 2x estem le a múzeum előtti kerítésről xD Árnyjátékoztunk, megittunk 2 üveg pezsgőt és mikor ismét útra keltünk Geri az én fehér masnis kis magassarkúmban lépdelt és pózolt... Említette, hogy valami mintha nyomná az egyik lábát és megkérdezte nem e kisebb az egyik cipőm, de mint később kiderült csak a drága nyuszis gyújtóm maradt a bal cipőmben... Csodálkoztam is, hogy hovátűnhetett... Tudtam, hogy valami olyan helyre raktam, ahonnan nem veszítem el... A múzeum után megcéloztuk a kis éjjelnappalit a Piac utca sarkán és Imi benyomott a telóján valami halas számot... Nem emlékszem mi volt a címe. Fish...? Fish és utána volt vmi perverz de azistennek se jut eszembe micsoda. Lényeg az, itt kicsit berezeltek a srácok és engem egyből elhallgattattak, mert megjelent egy falka furasipkás rendőr. És tanulván Peti esetéből, senki nem akarta, hogy mi is a detoxban vagy az őrsön kössünk ki. Szóval csak Csabiék vettek egy kis chipset meg valami csokis sportszeletnek nevezett hosszú izét és tovább folytattuk utunkat a Jazz-be. Azt hiszem itt nem maradtunk valami sokat, mert mentünk tovább egy másik helyre a Petőfi térre. Hosszas séta után sikerült odaérnünk én, pedig elkezdtem kijózanodni. Már nem éreztem annyira bódultnak magam, bár a hangom továbbra sem ezt mutatta. A szűkös kis kocsmában melegebb volt, mint az ördög seggében így csak Imi fizetett egy felest az ünnepelteknek (ami állításuk szerint szörnyű volt) és átsétáltunk a Petőfi szobor kényelmes, hűvös márvány talapzatához. Leültünk, és Csabika kibontott egy újabb üveget. Ezúttal egy finom vörösbort, ami sajna később Imi pokolian szar multivitaminos löttyében kötött ki. De a hangom ismét normális lett, vagyis józanodtam és az sose jelent jót. A részegségnek nálam 3 fázisa van, először beáll a 3éveskislány állapot, majd ha ennek vége jön a sírás és végül az ájulások. Kevés hiányzott, hogy ott a Petőfi szobor alatt fekve bőgjem el magam, de pár magányos könnycsepp után felhangzott a vezényszó: Indulás!
A többiek, pedig tettek róla, hogy a szemem maximum a nevetéstől lehessen könnyes. Ez így eddig szép is meg jó is lett volna... Csakhogy megfeledkeztem a 3. fázisról. Néhány lépéssel a zebrán való átkelés után (szerencsére csak utána) egyszerűen minden elsötétült és a földön találtam magam. Miután elmagyaráztam a helyzetet, hogy igazából nincs semmi bajom csak ez az alkohol velejárója Geri és Csabika minden tiltakozásom, ellenére közrefogtak, hogy ne kössek ki ismét a földön. Később Csabi elengedett ugyan Gerit nem tudtam levakarni magamról. Így elég nehézkesen haladtunk mivel ő rendületlenül szorította magához a karomat én, pedig minél távolabb akartam kerülni tőle. Bár őszintén szólva utólag hálás vagyok neki, hogy nem kellett másnap a különféle zúzódásokat és a kicsattant számat ápolgatnom. Így hát nehézkesen ugyan de visszajutottunk a Jazz-be, ahol olyan kb fél 1-ig beszélgettünk immáron Geri nélkül, mivel ő még éjfélkor hazament... A jókisfiú... Szerintem az anyukája nem tudja, hogy a fia most szombaton már 18 lesz. Minden bizonnyal az a kép él benne, hogy még most kezdi a gimit az a kis szöszi.
Szóval így, hogy elment nyugodtan kibeszélhettük... Megtudtam, hogy meglepően sok lánynak jön be és, hogy rajtam kívül neki is szinte minden lány bejön... Nem értem a pasikat xD
Nos ennyi volna a nyaram eddigi legjobb bulijának „rövid” összefoglalója.
hétfő, augusztus 2
Vissza a jövőbe
Nem, nem ezúttal nem filmbemutatás lesz. A cím csak utalás arra, hogy nem fogom leírni az elmúlt 2 hét eseményeit, mert lusta vagyok. Inkább foglalkozom a jövővel, és majd arról írok. Pedig jó sok minden történt ám.
Strandoltunk egy jót a csajokkal és ott volt Ő is, így itthon büntetlenül nyáladzhattam az emlékeim filmjén. Nana! Tudom h rosszra, gondoltál! Valld csak be micsoda perverz vagy.. Pedig én nem is úgy értettem xD
Aztán ott volt ugye a Campus fesztivál. Na az óriási volt. Egy csomó fotót készítettem és egy csomó foltot szereztem. Dedikált pólóm van a The Grenmától és aláírásom a Dalriada 3 tagjától. Mondanom sem kell napokig aludtam utána xD
És itt van a 3. legjelentősebb, ami még a legfrissebb élmény... Drága férjem, Csabika és „ikertestvérének” Gerinek közös szülinapja.
Nem is tudom igazából mire számítottam... Hogy beránt egy sötét sikátorba és a falhoz szorítva, ajkait az enyémekre tapasztja? Neeem, ez a jelenet inkább csak a novelláimban és a pornófilmekben jelenik meg. Akkor talán, hogy egy bódultabb pillanatában fülembe suttogja, ez részéről sem csupán barátság már? No igen.. Ez határozottan megfordult a fejemben. Bár sokkal inkább csak, mint ábrándkép, sem mint jövőkép. Hisz tudtam, számára mindig csak egy jó barát maradok, és tényleg visszafogtam magam. Részeg voltam ugyan, elég részeg ahhoz, hogy egyensúlyérzékem a nullával legyen egyenlő, avagy egyszerűen minuszba menjen át, de ezúttal nem tettem vallomást, mint Depresszió után. Mégcsak nemis nyomultam rá. Nem utalgattam semmire, nem ölelgettem, nem pusziltam meg, a kezét sem szorítottam, mint ragaszkodó gyermek az anyja szoknyáját. Csak hagytam, hogy vezessen és arra sem én kértem, hogy kapjon el, mikor összeesnék. Nem okozott volna problémát, ha hagy leesni a lépcsőn vagy összecsuklani a járdán. Tudom neki nem jelentett semmit az, hogy fogott én, pedig a karjaiba omolhattam. De nekem igen és ez fáj.
Nem akarom, hogy aggódjanak értem, biztos kiheverem majd egyszer, de azt tartják, nem akkor fáj igazán, ha nem érheted el, hanem ha csupán egy karnyújtásnyira van tőled. Köztünk nem volt kartávolság. Fogta a kezem, a karom, és megtartott engem mikor én nem tudtam magam. Bár ne tette volna.
Nem tudom, meddig fogom bírni a barát szerepet... Főleg ha a nőügyeit is elmondja majd... Nem akarom hallani, hogy csak pusztán lojalitásból nem nyomul rá a lányra, akiért a legjobb barátja teper. Ne akarom, hogy elmesélje, miként flörtöl a csajokkal, nem akarom, hogy ecsetelje, hány nővel kavar, és mennyinek jön be. És azt sem akarom, hogy a többiek meséljék kik, akarnak még tőle valamit... Csak el akarom Őt felejteni. Kiverni a fejemből, hogy nyugtom lehessen... Kíváncsi vagyok mikor sikerül ezt végre megvalósítanom. És mikor találja meg ezt a blogot, hogy megtudja mocskos kis titkomat, hogy még mindig szeretem...
Strandoltunk egy jót a csajokkal és ott volt Ő is, így itthon büntetlenül nyáladzhattam az emlékeim filmjén. Nana! Tudom h rosszra, gondoltál! Valld csak be micsoda perverz vagy.. Pedig én nem is úgy értettem xD
Aztán ott volt ugye a Campus fesztivál. Na az óriási volt. Egy csomó fotót készítettem és egy csomó foltot szereztem. Dedikált pólóm van a The Grenmától és aláírásom a Dalriada 3 tagjától. Mondanom sem kell napokig aludtam utána xD
És itt van a 3. legjelentősebb, ami még a legfrissebb élmény... Drága férjem, Csabika és „ikertestvérének” Gerinek közös szülinapja.
Nem is tudom igazából mire számítottam... Hogy beránt egy sötét sikátorba és a falhoz szorítva, ajkait az enyémekre tapasztja? Neeem, ez a jelenet inkább csak a novelláimban és a pornófilmekben jelenik meg. Akkor talán, hogy egy bódultabb pillanatában fülembe suttogja, ez részéről sem csupán barátság már? No igen.. Ez határozottan megfordult a fejemben. Bár sokkal inkább csak, mint ábrándkép, sem mint jövőkép. Hisz tudtam, számára mindig csak egy jó barát maradok, és tényleg visszafogtam magam. Részeg voltam ugyan, elég részeg ahhoz, hogy egyensúlyérzékem a nullával legyen egyenlő, avagy egyszerűen minuszba menjen át, de ezúttal nem tettem vallomást, mint Depresszió után. Mégcsak nemis nyomultam rá. Nem utalgattam semmire, nem ölelgettem, nem pusziltam meg, a kezét sem szorítottam, mint ragaszkodó gyermek az anyja szoknyáját. Csak hagytam, hogy vezessen és arra sem én kértem, hogy kapjon el, mikor összeesnék. Nem okozott volna problémát, ha hagy leesni a lépcsőn vagy összecsuklani a járdán. Tudom neki nem jelentett semmit az, hogy fogott én, pedig a karjaiba omolhattam. De nekem igen és ez fáj.
Nem akarom, hogy aggódjanak értem, biztos kiheverem majd egyszer, de azt tartják, nem akkor fáj igazán, ha nem érheted el, hanem ha csupán egy karnyújtásnyira van tőled. Köztünk nem volt kartávolság. Fogta a kezem, a karom, és megtartott engem mikor én nem tudtam magam. Bár ne tette volna.
Nem tudom, meddig fogom bírni a barát szerepet... Főleg ha a nőügyeit is elmondja majd... Nem akarom hallani, hogy csak pusztán lojalitásból nem nyomul rá a lányra, akiért a legjobb barátja teper. Ne akarom, hogy elmesélje, miként flörtöl a csajokkal, nem akarom, hogy ecsetelje, hány nővel kavar, és mennyinek jön be. És azt sem akarom, hogy a többiek meséljék kik, akarnak még tőle valamit... Csak el akarom Őt felejteni. Kiverni a fejemből, hogy nyugtom lehessen... Kíváncsi vagyok mikor sikerül ezt végre megvalósítanom. És mikor találja meg ezt a blogot, hogy megtudja mocskos kis titkomat, hogy még mindig szeretem...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)