Vissza a jövőbe

Nem, nem ezúttal nem filmbemutatás lesz. A cím csak utalás arra, hogy nem fogom leírni az elmúlt 2 hét eseményeit, mert lusta vagyok. Inkább foglalkozom a jövővel, és majd arról írok. Pedig jó sok minden történt ám.
Strandoltunk egy jót a csajokkal és ott volt Ő is, így itthon büntetlenül nyáladzhattam az emlékeim filmjén. Nana! Tudom h rosszra, gondoltál! Valld csak be micsoda perverz vagy.. Pedig én nem is úgy értettem xD
Aztán ott volt ugye a Campus fesztivál. Na az óriási volt. Egy csomó fotót készítettem és egy csomó foltot szereztem. Dedikált pólóm van a The Grenmától és aláírásom a Dalriada 3 tagjától. Mondanom sem kell napokig aludtam utána xD
És itt van a 3. legjelentősebb, ami még a legfrissebb élmény... Drága férjem, Csabika és „ikertestvérének” Gerinek közös szülinapja.
Nem is tudom igazából mire számítottam... Hogy beránt egy sötét sikátorba és a falhoz szorítva, ajkait az enyémekre tapasztja? Neeem, ez a jelenet inkább csak a novelláimban és a pornófilmekben jelenik meg. Akkor talán, hogy egy bódultabb pillanatában fülembe suttogja, ez részéről sem csupán barátság már? No igen.. Ez határozottan megfordult a fejemben. Bár sokkal inkább csak, mint ábrándkép, sem mint jövőkép. Hisz tudtam, számára mindig csak egy jó barát maradok, és tényleg visszafogtam magam. Részeg voltam ugyan, elég részeg ahhoz, hogy egyensúlyérzékem a nullával legyen egyenlő, avagy egyszerűen minuszba menjen át, de ezúttal nem tettem vallomást, mint Depresszió után. Mégcsak nemis nyomultam rá. Nem utalgattam semmire, nem ölelgettem, nem pusziltam meg, a kezét sem szorítottam, mint ragaszkodó gyermek az anyja szoknyáját. Csak hagytam, hogy vezessen és arra sem én kértem, hogy kapjon el, mikor összeesnék. Nem okozott volna problémát, ha hagy leesni a lépcsőn vagy összecsuklani a járdán. Tudom neki nem jelentett semmit az, hogy fogott én, pedig a karjaiba omolhattam. De nekem igen és ez fáj.
Nem akarom, hogy aggódjanak értem, biztos kiheverem majd egyszer, de azt tartják, nem akkor fáj igazán, ha nem érheted el, hanem ha csupán egy karnyújtásnyira van tőled. Köztünk nem volt kartávolság. Fogta a kezem, a karom, és megtartott engem mikor én nem tudtam magam. Bár ne tette volna.
Nem tudom, meddig fogom bírni a barát szerepet... Főleg ha a nőügyeit is elmondja majd... Nem akarom hallani, hogy csak pusztán lojalitásból nem nyomul rá a lányra, akiért a legjobb barátja teper. Ne akarom, hogy elmesélje, miként flörtöl a csajokkal, nem akarom, hogy ecsetelje, hány nővel kavar, és mennyinek jön be. És azt sem akarom, hogy a többiek meséljék kik, akarnak még tőle valamit... Csak el akarom Őt felejteni. Kiverni a fejemből, hogy nyugtom lehessen... Kíváncsi vagyok mikor sikerül ezt végre megvalósítanom. És mikor találja meg ezt a blogot, hogy megtudja mocskos kis titkomat, hogy még mindig szeretem...