Szerencsére rám is kihatott drága barátnőm jókedve így már le tudom írni normálisan mik is történtek azon a bizonyos szülinapi bulin =)
Aztán majd a következő bejegyzésben jöhet megint a siránkozás, önsajnálat és tehetetlenség kellemes katyvasza.
Szóval először is elregélném újabb csodás produkciómat miszerint a bulira 10centis magassarkúban mentem. És ha mindez még nem lenne elég mazochista döntés, akkor hozzátenném, a Főnix csarnoktól a Jazz-ig kellemes kitérőt téve először az egyetem majd a Tesco felé. Mire beestem a Jazz hatalmas kapuján, és arcomban érezhettem a cigarettákból szivárgó szürke füstöt, a sarkamon szinte semmi bőr nem maradt és alig bírtam megállni a lábamon. Aki ismer annak már, meg sem kell említenem, hogy ¾ órát késtem xD no igen, ez az én formám. De ezt ott senki nem vetette a szememre ^^ Csak mosolyogva fogadtak és egyből mindenki felállt, hogy köszönthessen, Feri még a helyét is átadta volna, ha finoman vissza nem utasítom, hogy elővehessek egy szál már-már a megváltást, jelentő cigarettát és remegő kézzel ugyan de lángra kattintottam perverz nyuszis gyújtómat. Derekamra akasztott táskámból előkerült az ajándék, egy felfújható viking sisak drága Csabikámnak xD
A meglepetés azonnal elterült az arcokon majd helyét széles vigyor vette át mikor Imi, elhúzta a furcsa alakú még leengedett állapotban lévő fejdíszt, és fújni kezdte. Amint elkészült visszaadta az ünnepeltnek a játékot és Csabi nyomban fel is próbálta, minek következtében a diszkrét vigyorgás, röhögésbe csapott át. Végül a sisak Feri fejére került egy hozzá illő enyhén buzis napszemüveggel és így indultunk Réku keresésére a főtér felé, hogy aztán együtt átvándoroljunk az Ibolyába. Ám sajnálatos módon ott sem lehetett biztonságban a nevetséges tökfödő. Épphogy odaértünk a Big Templom elé és Rékának (aki nem Réku) sikerült cigarettájával kilyukasztania a sisakot. Így hát az említett tárgy Csabika táskájában töltötte az est további részét. Egy üveg pezsgő társaságában, amit Réku hozott az ünnepelteknek.
Szóval tömött táskával, sisak nélkül indultunk tovább az Ibolya felé. Megérkezvén sikerült találnunk egy asztalt, amit el is foglaltunk, míg a szülinaposok ledöntöttek egy-egy pohár Tequilát vagy vodka volt? Nem emlékszem... Lényeg az, alkohol xD és így kezdtek csocsópárbajba. Én előbb elszívtam egy újabb szál cigarettát, és Réku meghívott egy pohár boroskólára. Innentől kezd homályos lenni a story... És ezúttal nem a folyton körülöttünk gomolygó cigarettafüsttől.
Addig még emlékszem, hogy Geri kiment, mert nem bírja a füstöt (ez viszont a cigaretta) és én követtem, és beszélgettünk aztán megjelent Réku meg Feri is, nálam, pedig kezdett beállni a 3éveskislány állapot. A hangom magasabb lett egy oktávval, éneklési rohamok törtek rám és minden ok nélkül mindenkinek azt mondtam h „Tuduuuu”.
Még emlékszem, hogy mindenki fotózott és filmezett, hogy milyen furi lettem, majd megérkezett Fanni, akiről később kiderült, hogy ő a Fruzsi képe alatt folytatott vita által már ismert Fanni és élőben is eszméletlen édes a csaj xD Szóval elindultunk visszafelé én, pedig lehúztam a cipőmet nem törődve az aszfaltot borító zöldes színű üvegszilánkokkal, amik valaha aranyszín folyékony kenyér utánozhatatlan nedveit őrizték magukban. Átsétáltunk a Déri térre hogy megigyuk a tortát. Asszem csak 2x estem le a múzeum előtti kerítésről xD Árnyjátékoztunk, megittunk 2 üveg pezsgőt és mikor ismét útra keltünk Geri az én fehér masnis kis magassarkúmban lépdelt és pózolt... Említette, hogy valami mintha nyomná az egyik lábát és megkérdezte nem e kisebb az egyik cipőm, de mint később kiderült csak a drága nyuszis gyújtóm maradt a bal cipőmben... Csodálkoztam is, hogy hovátűnhetett... Tudtam, hogy valami olyan helyre raktam, ahonnan nem veszítem el... A múzeum után megcéloztuk a kis éjjelnappalit a Piac utca sarkán és Imi benyomott a telóján valami halas számot... Nem emlékszem mi volt a címe. Fish...? Fish és utána volt vmi perverz de azistennek se jut eszembe micsoda. Lényeg az, itt kicsit berezeltek a srácok és engem egyből elhallgattattak, mert megjelent egy falka furasipkás rendőr. És tanulván Peti esetéből, senki nem akarta, hogy mi is a detoxban vagy az őrsön kössünk ki. Szóval csak Csabiék vettek egy kis chipset meg valami csokis sportszeletnek nevezett hosszú izét és tovább folytattuk utunkat a Jazz-be. Azt hiszem itt nem maradtunk valami sokat, mert mentünk tovább egy másik helyre a Petőfi térre. Hosszas séta után sikerült odaérnünk én, pedig elkezdtem kijózanodni. Már nem éreztem annyira bódultnak magam, bár a hangom továbbra sem ezt mutatta. A szűkös kis kocsmában melegebb volt, mint az ördög seggében így csak Imi fizetett egy felest az ünnepelteknek (ami állításuk szerint szörnyű volt) és átsétáltunk a Petőfi szobor kényelmes, hűvös márvány talapzatához. Leültünk, és Csabika kibontott egy újabb üveget. Ezúttal egy finom vörösbort, ami sajna később Imi pokolian szar multivitaminos löttyében kötött ki. De a hangom ismét normális lett, vagyis józanodtam és az sose jelent jót. A részegségnek nálam 3 fázisa van, először beáll a 3éveskislány állapot, majd ha ennek vége jön a sírás és végül az ájulások. Kevés hiányzott, hogy ott a Petőfi szobor alatt fekve bőgjem el magam, de pár magányos könnycsepp után felhangzott a vezényszó: Indulás!
A többiek, pedig tettek róla, hogy a szemem maximum a nevetéstől lehessen könnyes. Ez így eddig szép is meg jó is lett volna... Csakhogy megfeledkeztem a 3. fázisról. Néhány lépéssel a zebrán való átkelés után (szerencsére csak utána) egyszerűen minden elsötétült és a földön találtam magam. Miután elmagyaráztam a helyzetet, hogy igazából nincs semmi bajom csak ez az alkohol velejárója Geri és Csabika minden tiltakozásom, ellenére közrefogtak, hogy ne kössek ki ismét a földön. Később Csabi elengedett ugyan Gerit nem tudtam levakarni magamról. Így elég nehézkesen haladtunk mivel ő rendületlenül szorította magához a karomat én, pedig minél távolabb akartam kerülni tőle. Bár őszintén szólva utólag hálás vagyok neki, hogy nem kellett másnap a különféle zúzódásokat és a kicsattant számat ápolgatnom. Így hát nehézkesen ugyan de visszajutottunk a Jazz-be, ahol olyan kb fél 1-ig beszélgettünk immáron Geri nélkül, mivel ő még éjfélkor hazament... A jókisfiú... Szerintem az anyukája nem tudja, hogy a fia most szombaton már 18 lesz. Minden bizonnyal az a kép él benne, hogy még most kezdi a gimit az a kis szöszi.
Szóval így, hogy elment nyugodtan kibeszélhettük... Megtudtam, hogy meglepően sok lánynak jön be és, hogy rajtam kívül neki is szinte minden lány bejön... Nem értem a pasikat xD
Nos ennyi volna a nyaram eddigi legjobb bulijának „rövid” összefoglalója.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése