Azt hittem, már kinőttem ebből de mégsem

Nos, csöppet megkésve ugyan de jelentenék a tegnap eseményeiről, ezúttal kivételesen nem hajnalban lefekvés előtt, hanem délelőtt, ébredés után. Drága Fruzsinámnak üzenném a következő mondatot:
„Sikerült felkelnem anélkül, hogy délután 4-kor felhívj, merre kések még! Szóval, igenis meg tudom csinálni, csak nem akarom!”
Amennyiben olvassa, ezt megkérném, ne úgy értse, hogy direkt kések minden alkalommal. Az ellen sajnos még nem tudok tenni, de már javuló tendenciát mutatok felkelés terén, hisz tegnap is sikerült már fél 1kor magamhoz térnem. Ma, pedig reggel 6kor már fent voltam... De több mint másfél órán keresztül Tsubasa kapitány-t néztem, mert képtelen voltam felemelni a karom, a távkapcsolóért nyúlni és átváltani valami értelmesebbre... Nadehát ezvan... Ellenben 8-kor hősiesen feltápászkodtam és hatalmas koppanás kíséretében belevertem a fejemet az ablakomba. *Most lehet tapsolni és együtt érzőn röhögni* Tehát egy hatalmas bögre kávé, némi keksszel kísért elfogyasztása után immáron teljes mértékben felébredve és felpörögve foglaltam el helyemet a gép előtt, hogy leírhassam tegnapi napom történéseit.
Tehát mint már említettem, tegnap sikerült önmagamhoz képest hamar ám Fruzsinám elvárásaihoz mérten ismét késve felébrednem. Pedig mielőtt lefeküdtem, direkt beállítottam az ébresztőt a telefonomon, hogy ezúttal kivételesen pontos lehessek. Mondanom sem kell megint minden összeesküdött ellenem, ugyanis a kis mocsok lemerült így 10-11 óra helyett fél 1kor keltem de maximum 2re már Debrecenben kellett volna lennem. Természetesen ez nem sikerült hála anyámnak, aki a lábamat egy akkora fáslival tekerte be (térdig) amivel egy egész elefántot múmiának lehetett volna álcázni. (Igen, tudom, hogy a mumifikálás Egyiptomban elterjedt formája a halottak tartósításának, ahol nincsenek elefántok) Ígyhát a buszom nélkülem indult a városba és a fél órával, későbbi járattal kellett mennem lekésve a IV. Debreceni Nemzetközi Ifjúsági Fesztivál kezdését. Mikor odaértem már hatalmas tömeg figyelte a tehetségesebbnél tehetségesebb fiatalok előadásait. Én, pedig nem bírom a tömeget... Mindig szédülni kezdek, és rosszul leszek, szóval inkább írtam Fruzsinak egy SMS-t, hogy majd a szünetben kint találkozunk és kiültem olvasni. Mondanom sem kell, a technika ismét ellenem volt ugyanis drága barátnőm félreértelmezte a szöveget, azt hitte rohamom, van és hanyatt homlok száguldott kifelé.
Az előadások 3 blokkba rendezve folytak egész nap. Az elsőből csak a gyönyörű szoprán kisfiút láttam o.O na ott végemvoltmintabotnak. A gyereknek fiú létére szebb hangja volt, mint egy lánynak. De a legjobbak akkor is a break-esek voltak az utolsó blokkban *.* Igazán kíváncsi vagyok ki nyert végül =D
Összességében, annak ellenére, hogy a lábam továbbra is pokolian fáj és estére konkrétan járni nem bírtam szerintem fantasztikus nap volt, ami nagyrészt inkább Petinek és Fruzsinak köszönhető semmint a fellépőknek xD
Jaj mégvalami! Egy kis zenével toldanám még meg eme posztomat. Ma reggel ugyanis erre ébredtem és furcsamód nekem tetszett. Rég volt már a No Thanx rajongó picsa korszakom (igen tudom szégyenletes, deezvan és ezen időszakra mai napig emlékeztet egy dedikált póló és egy szintén aláírt CD) így ez most egyfajta nosztalgiát ébresztett bennem annak ellenére, hogy egykori kedvenc tagom Erik már nincs a bandában, hanem helyette olyan énekes lett akinek hangja is van xĐ