Sajnálattal kell beismernem, ezúttal sem hazudtoltam meg magam lustaság terén. Több napja hanyagolom szegény blogomat, és annak egyelőre igen csekély létszámú olvasótáborát. A barátaim ismét kellemes meglepetésben részesítettek, mikor közölték igenis olvassák önkifejezésem eme számomra még új formáját. És itt ismét szót kell, ejtsek az én egyetlen, hőn szeretett „vejemről”. Az első bejegyzésben a blog-írás terén való kitartását dicsértem, most a találékonyságát és szervezőkészségét szeretném. Újból kellemesen csalódtam benne. Mikor kedd este ecsetelte, milyen évfordulót tervezett Heninek, csak arra tudtam gondolni, hogy én még 1 teljes hónapot sem bírtam ki 1 fiú mellett nem, hogy egy egész évet o.O Pedig igazán megérte volna ha cserébe nekem is szerez egy ilyen napot a srác.
Tehát ott tartottam ugyebár, hogy meglepetés =) most én voltam az egyik meglepetés ^^ Szabi ugyanis, napjuk zárásaként Imperialban való biliárdozást szervezett, ahol én és Gabi voltunk a plusz ajándék. Őszintén szólva fontolgattam, hogy esetleg egy masnit kötök a nyakamba vagy a hajamba, de végül itthon felejtettem a szalagot. No de míg én csupán jelenlétemmel ajándékoztam meg kis párocskánkat, Gabi egy kör itallal is. Kiderült, Heni szereti a Berentzen-t és az Imperialban kevernek Nestwine-t (komolyan sajnálom, hogy nem láttam a pultos csajszi arcát mikor a fiúk, leadták a rendelést). Szóval, míg a srácok megmaradtak a boroskólánál, Heni húzóra ledöntötte a kis körtés Berentzen-jét és én magamhoz vettem a Nestwine-omat. Bár egész este iszogattam és próbáltam minél jobban beosztani, nehogy megártson, amint kiléptem a biliárd szalon fülledt füstfellegének öleléséből azonnal szédülni, kezdtem és épphogy csak vissza, tudtam igazítani a hangomat eredeti magasságára. Magyarázat gyanánt, megsúgom, nálam 2 biztos jele van a részegségnek, az egyik, hogy a hangom egy oktávval magasabb lesz, ami enyhe ’3 éves kislány’ feelinget idéz. A második, hogy a viselkedésem, sem tükröz magasabb értelmi szintet, mint a hangom.
Tehát, mire hazaértem olyan állapotba kerültem, amit látva senki nem hitte volna el nekem, hogy nem egy rekesz csupán egy pohár Nestwine-t ittam. A hangom felszökött, és míg pesten az volt minden vágyam, hogy ledobhassam a cipőmet a Citadelláról, itthon csak az asztal alatt akartam kuporogni. Körübelül 3 percenként változott a hangulatom attól függően épp milyen zene áradt a lejátszóból. Önfeledt éneklés és sírhatnék közt ingáztam ide-oda és mindössze egyetlen dolog járt a fejemben. Pontosabban egyetlen személy.
Na de ennyit erről ^^
Azon kevés ám hűséges olvasóimat ismervén (kivéve talán Henit) nem szükséges ecsetelnem milyen volt a reggelem... A borzasztó lüktetést a fejemben és azt a bizonyos mondatot, ami átfutott az agyamon mikor megcsörrent a telefon.
Remélem Zsike nem fog neheztelni rám, ha csak nagyvonalakban teszek jelentést az együtt töltött napunkról. Ha mégis akkor majd írok egy bocsánatkérő és helyreigazító cikket, mint a Blikk =)
Szóval miután a telefon felébresztett a tökéletes kis álomvilágomból, elszakítva a Nightwish ex-énekesnőjével, Tarjával közös színpadomtól és München ujjongó közönségétől, amiért cserébe én csak egyenlítésképp hozzávágtam a szemközti falhoz. Feltápászkodtam, hogy ismét 1 pontot a mobil javára írva az Élet megkeserítése listán összeszedjem széthullott darabjait, és helyükre rakjam őket. Mondhatom gyönyörű kezdése volt egy gyönyörű napnak... Igazából Zsikén, a beszélgetésünkön, a cigi + fagyi párosításon és az időjáráson kívül talán csak barátnőm új sapkája hagyott bennem kellemes emléket. De erről inkább majd holnap este ^^.
Sherezade is úgy maradhatott életben, ha a hallgató kíváncsiságát is életben tudta tartani még egy éjre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése