Bár a bejegyzés nem egészen ezen kérdés részletes, érvekben gazdag fejtegetéséről fog szólni, de valahogy ez a kedves emlék jutott eszembe a ma lefolytatott féjszbúkos beszélgetésünk során.
Nos, ismét magyarázatot kell, adom, mégis honnan a halálból jutnak eszembe nekem ilyen hülye címek, igaz? Ennek is komoly története van de, most csak röviden vázolnám. Emlékeim gomolygó füstjében rajzolódik hát ki ismét nagyanyám üvöltéstől kékülő arca miközben hangjának minden decibeljével, azon van, hogy elhitesse velem igazát. Egy életrajzi filmet vetítettek MJ-ről valamelyik kereskedelmi csatornán mialapján nagymamám levonta a következtetéseket, hogy Michael Jackson egy szép fekete nő. Mikor ebédnél belekezdett, hogy „Képzeld, kölyök, tegnap láttam egy filmet a tévében valami Mici Jézusról” abban a pillanatban köptem ki a levest.
- Mi a jó istent láttál te? – hangzott igen értelmes kérdésem xD
- Valami film volt a Mici Jézusról vagy kija fenéről, egy ilyen szép fekete énekesnő. De ott a tévéújság nézd meg.
Megnéztem... Mici Jézus egy furcsa, nagyanyám által kreált, magyarosított változata volt Michael Jackson-nak.
- Nagyi, először is Mici Jézus az nem Mici Jézus – kezdtem védelmembe venni a hírességet – ez egy amerikai név. Úgy ejtik Májkl Dzsekszon és nem fekete, de még csak nem is nő.
- Jól van, jól van, érdekel is az engem... Szerintem te vmi mást nézel, ez egy fekete nő volt.
Hangzott megváltoztathatatlan véleménye, amiből semmilyen módon nem engedett. Így hát, ebéd után kellőképp feltüzelve indultam edzésre azzal a tudattal h „Michael Jackson akkor is kibaszottul pasi” de csak azt hajtogatva, hogy „Veszekedős, lökött vén tyúk”
Ám most nem ez a fő téma, térjünk hát szépen vissza a jelen, pontosabban a közelmúlt, eseményeihez.
Olvasóim közel 100%-a ismeri Fruzsit, ha máshonnan nem is, az írásaimból. Ismét ő ihletett egy posztot, el is mondom, hogyan.
Viki, szabadjára engedvén művészi énjét, készített egy igazán gyönyörű képet a mi Fruzsinkról, amint az egyik kedvenc szokásának hódol. Ami sajnos ezúttal se nem az olvasás, se nem az írás, ám tagadhatatlanul köze van a papírhoz. Aki, hozzánk hasonlóan már szintén hódolt eme káros szokásnak avagy, kipróbálta, talán már sejti, hogy ez bizony a cigaretta. A korábban említett fotó, pedig felkerült a világháló egy igen nagy csomójára, a Facebook-ra. Itt még nem is lett volna baj, ha fel nem tűnik a színen egy lelkes aktivista, akinek, mint bevallotta, szintén volt már a kezében koporsó szög. Lényeg az, az épp nagykorúság küszöbét átlépett hölgyemény, rendkívül idegesítő módon szólongatott be Fruzsinak és azoknak is akik próbálták megvédeni. Egy ideig korbeli felsőbbségével próbált érvelni, majd a barátság, a magamutogatás és a vallás értelme, jelentése és követelményei váltak céltáblájává az iskolázottsággal karöltve. Míg végül, mikor minden nemlétező érvének tökéletes általunk felmutatott cáfolata után, anyázós „akkoris nekem lesz igazam, ha mind beledöglötök” taktikára váltott. Itt már nem sokat tudtunk tenni, hisz mindenre azt a választ kaptuk, hogy mi hülyék vagyunk, gyerekesek, nevetségesek, rondák és természetesen már csupán a puszta létezésünk is vétség a jóízéssel szemben. Nem is beszélve arról, hogy míg a kisasszony a híres neves Kossuth Gimnázium elismert diákja, mi csak az Ady, a Dóczy avagy szintén a Kossuth padjait koptatjuk bár ez esetben ismét az „én akkoris 18 éves vagyok” érv lépett hatályba.
De egy argumentum volt, ami mellett végig kitartott, mégpedig, hogy a pasiknak nem jön be egy cigis csaj. Ebben meg kell, valljam, lehet igazság. Ámbár a 60-as években a nők túlnyomó többsége csak azért dohányzott, mert az éppúgy, mint a szépségpötty szexinek számított. Mindenesetre a vita végén mi jöttünk ki győztesen, de ő nevetett, én, pedig gazdagíthattam a blogomat egy újabb hosszú bejegyzéssel.
Nos, ennyi volna. Bár minden bizonnyal így nem az igazi, amennyiben magát a beszélgetést szeretnétek olvasni, jelöljétek Fruzsit és keressétek a képet mely, összehozta a társaságot =)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése