Nem tudom, mit tegyek... Szépen lassan minden darabokra hullik körülöttem... Eltűnik minden, ami igazán fontos... Kezdem igazából úgy érezni, hogy nincs itt rám szükség... Mégis mire vagyok jó? Hallgatni Csabi hisztijét? Hazajönni, hogy apám leüvölthessen, és kegyelemdöfésként azt mondja minden csakis és kizárólag az én hibám? Figyelni, ahogy a szerelmem majd vki más karjaiban köt ki? Könnyekkel küszködve nézni a képeit miközben a sálát szorongatom? Várni, hogy mikor kell majd azt látnom, amint egy másik lány kezét fogja és azokkal az ajkakkal, amikkel egy hete még engem csókolt mást becézget...Gyűlölöm, ami lettem. Gyűlölöm, amit velem tett. Gyűlölöm, amivé tett.
Miért kaptam helyet a mennyországtourist első osztályára, ha kidobnak, mielőtt felszolgálnák az italokat és a mogyorót?
Mégis, hogy várhatod el tőlem, hogy egy héttel később szívből mosolyogjak? Mégis miből gondolod, hogy nem zokogok minden éjjel a szekrényem sötétjében?
Soha senkit nem szerettem még, így mint téged
Lehet mondani, hogy ez hülyeség és mindig van tovább és mindig jön majd jobb. De kibaszottul nem érdekel. A legkevésbé sem vagyok képes elhinni, hogy 1 nappal 1 héttel vagy akár egy hónappal vagy évvel később majd olyan lesz, mintha soha nem is lett volna. Nem akarom, hogy olyan legyen. Azt akarom, hogy igaz legyen. Hogy mondd azt nem csak én voltam bolond. Mondd, hogy neked is jelentett valamit... kérlek... nekem... mindent jelentett...
De ha neked nem... akkor ne tegyél úgy, mintha érdekelne, mi van velem. Nem tudom, miért csinálod ezt... Mégis mit akarsz még tőlem? Elvettél mindent, amim volt. Elvetted és eldobtad a szerelmem. Elvesztettem az önbecsülésem megmaradt morzsáit is miattad. Oda az imidzsem, pedig szerettem erősnek tűnni, akire mindenki támaszkodhat. De tőled összeomlottam.
Hát ne keress, ne is nézz rám, csak éldd az életed és felejts el... én sosem foglak...
Az álmaimnak voltál, vagy és leszel is visszatérő szereplője.
És bár tudnám, miért érzem úgy, hogy most képes lennék megmutatni neked a blogomat is. Odafordítani a fejedet, hogy „Nézd, mit tettél velem! Ez mind miattad, van te agyatlan szőke, vedd már észre! Szeretlek...”
Ha most kérdeznéd, elmondanám.
Ha most szeretnéd, megmutatnám
De téged nem érdekel és engem sem
Írok hát egy újabb verset szép csendben.
Egyelőre ennyi volna
Mi a kicsi szívemet nyomja
Fogalmam sincs, miért mondtam
Vagy, hogy anno miért nem szóltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése