Angel of Đeath's blog: I walk alone

csütörtök, május 26

I walk alone

Nem gondoltam, hogy fog még ennyire fájni valakinek az elvesztése. Hogy még egyszer át kell élnem, hogy nekem mondják „maradjunk barátok”.
Annyira éreztem, hogy ez lesz. Nyilvánvaló volt, de mégsem akartam tudomást venni róla. Arról, hogy eddig sosem hagyott ott. Hogy nem engedte el a kezem. Hogy nem rázott le. Hogy hiányoztam… és nem csak ő nekem. De ez történt... Bármennyire is kapaszkodtam a reménybe, hogy csak én értem félre.
Mégis mi a francot gondolhattam? Hogy igazat mondott? Hogy komolyan gondolta? Ugyan már. Mégis ki lenne képes szeretni engem?

Szívj hát még egy utolsót mielött vége

Nézd meg, cigarettád ég-e
S gyújts vele lángot szívedbe
Ha megöl a bizonytalanság
Csak kiáltsd, mennyire fáj!

Egy lépés csupán és vége
Csábít az ég sötétsége
Pengetheted, amíg csak élsz
A dallam segít, hogy visszanézz
Vissza a sötét múltba
Így álarcod végre porba hullna

A létezés is fáj
Ha a szív szakad
Látnod néha muszáj
Csak tudom, hidegen hagy

Te vagy kire mosolygok, mikor könnyem folyik
Kire úgy gondolok még mindig
Vele meglett volna talán
Lehettem volna mesebeli királylány
Nem számít már.

Ha legközelebb látnál,
Neked se lesz vidám.
Ha rosszabb lesz a vártnál,
Nem az én hibám.
Fordulj csak másfelé,
Nézd a házakat, vagy a kék eget,
De sose gondolj arra, hogy én szerettelek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Laurell Kaye Hamilton válogatott sorai

„A nagy szerelem sem olyan, mint a versekben. Van a mámor meg a szenvedély, de később csak a fájdalom marad. És az utóbbi sokkal tovább tart.”

„Nincs nagyobb kín, mint a szerelem. Mazochistáknak és kezdő önsorsrontóknak melegen ajánlom. Jobb híján.”

„Sem a szerelem, sem pedig a gonosz nem képes legyőzni mindent, de a gonosz cinkelt lapokkal játszik.”

„A kiábrándultságra és a cinizmusra az élet viharai szoktatják rá az embert.”

„Miért is viseljük ilyen megadással ezt a végtelen szadizmust, ami sorsnak becézi magát?”

„Mert mi a szerelem? Nemcsak általában, hanem esszenciájában? Vágy, tomboló szükség és hiány, egy űr az ember testében, amit csak a másik tölthet be, nélküle üresen kong minden.”

„A panaszkodástól a nehézségeid még nem hagynak el, legfeljebb a társaid.”

„Még, hogy oltár elé vezessenek? Engem? Akinek az élete egy okkult szappanopera és egy akciófilm keveréke? Mintha a Kriptamesék találkoznának a Rambo sokadik folytatásával a boncasztalon.”

„Ihatatlan kávé nem létezik, csak akaratgyenge ember!”

„Magamba zuhantam, mint a vajas piskóta száznyolcvan fokon.”

„Kockázataimról és mellékhatásaimról kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét.”

„Azt mondják, a szerelem mindent legyőz. Akik ezt mondják, hazudnak.”

„Amíg nem ismertelek, azt gondoltam, hogy az a bátor, aki nem fél. Pedig az az igazán bátor, aki retteg, de leküzdi a rettegését és megy előre.”

„A férfiak buggyantabbak, mint a kéthetes ráksaláta egy szép júliusi napon”

„Ha valaki utálni akar, akkor a fejed tetejére is állhatsz, akkor is utálni fog.”

„Arra születni kell, hogy egyetlen szóval tudjuk éreztetni valakivel: ő egy darab szar.”

„Ne kritizálj semmit, hacsak nem tudod jobban megcsinálni.”

„Van, hogy az ember megküzd a saját démonaival, és visszatoloncolja őket a mélybe. Van, hogy feladja. És van olyan is, hogy belefárad az öngyötrésbe, és inkább keres valaki mást, akit kedvére gyötörhet.”

„Csak áltattam magam, hogy elmúlt, pedig azért is nem tudtam senki mást szeretni, mert még magam elől is titokban az övé maradt a szívem.”