Végül is.. az este nagy részére nem emlékszem. Csak arra, hogy Richi megcsókolt. Nem vagyok biztos benne, hogy megtörtént e. Lehet nem is akarom tudni. Jobb azt hinni, hogy csak a képzeletem játszott velem. Így talán könnyebben elfogadom, hogy vége. Remélem…
Elsuttognám újra, hogy szeretlek,
Mint abban az ágyban melletted,
De te már nem hallhatod.
Ismerném minden bánatod
Odabújnék hozzád, mint akkor régen,
Osztozhatnánk a sötétségen
És tudnám, hogy élek
Szívem vérzik egy kukában,
Melybe darabjait kivágtad.
Sírnék a fájdalomtól, de hiába,
Hisz nem kínoz már csak a hiánya.
Még fájón dobbanni érzem,
Vagy csak képzeletem játszik vélem?
Fogalmad sincs milyen érzés,
Látni, ahogy másra nevetsz.
Hogy hiányom cseppet sem visel meg.
Csak én érzem ez így nem mehet
Tovább, ha nem akarsz semmit tőlem!
Engem ez hidegen hagy már.
Kínzó fájdalom a lelkemben,
Lenne inkább tőr a szívemben.
Ugyan, hogy élhetnék tovább,
Ha tudom, lassan megutálsz?
Sírj csak az exed után,
Engem ez hidegen hagy már.
Menj csak vissza hozzá.
Írja dalait neked tovább.
Vagy ott a kis énekes kurva,
Az, az undorító dalos pacsirta.
Engem ez hidegen hagy már.
Óh hogy is képzelhetted,
Oly balga vagy el is hitted.
Maró gúnnyal szavalok most néked,
De még mindig szeretlek téged.
Ám tudom hidegen hagy már…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése