Üdvözletem ismét, drága olvasó (már ha még van ilyen)
Jelentést teszek így a média érettségim előéjszakáján.
Valahogy csak az jár a fejemben, hogy olyan rossz látni, mikor úgy érzed, hogy érzelmek terén neked minden összejött és minden rendben van, aminek persze időnként szívesen is adsz(adnál) hangot ilyen nosztalgiázások szintjén, míg közben a téged körülvevő barátoktól csak a rosszat hallod és akkor valami tanácsot, valami okosat kéne mondanod nekik... de már attól a tudattól, hogy te boldog vagy, ők meg nem, bűnösnek és álszentnek érzed magad, amint hozzászólsz a témához, miközben csak támasznak és vigasztalónak kell(kéne) lenned.
Ráadásul az utóbbi időben úgy egészében csökkent a 'közösségben élés' vágyam. Többet akarok itthon lenni, pihenni, tanulgatni és egész nap azt várni, hogy az a bizonyos valaki, akivel nagyon jól megvagyunk felhívjon és beszélgessünk egyet.
Nem szeretném, hogy ez a baráti kapcsolataim rovására menjen, csak egyszerűen már nem akkora buli minden délután kocsmába ülni és 3éveskislányra inni magam... Nem mondom, hogy néha nem esne jól berúgni és legalább kisidőre elfelejteni mindent.. De már valahogy mégse érzem, hogy kedvem lenne elmenni ide-oda ilyen buliba-olyan buliba.. inkább hazajövök és megnézek egy filmet. Igazából ahhoz lenne kedvem, hogy Richi hívjon el valahova de ő meg nem hív.. Jaj egyébként ő volna az új pasi az életemben így Gergő után... és vele döntöttem meg ma a rekordomat. Eddigi leghosszabb kapcsolatomnak 1 hónap 3 nap után lett szakítás a vége du. fél 3kor. Most pedig már 1 hónap 3 nap este fél 11nél járunk xD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése