vasárnap, július 11

Átlagos bejegyzést akartam, aztán mégis verset írtam

Úgy tartják az agy olyan akár egy halom fogaskerék szépen elrendezve egy jólműködő gépezetben. De arról soha nem beszélnek, hogy mivan ha a fogaskerekek beragadnak. Ha épp csak egy picit tudnak mozdulni aztán egy picit hátra indulnak, hogy talán nekifutásból sikerüljön tovább forogniuk de, megint beakadnak. És az amúgy szép, egyenletesen működő fogaskerekek csak rángatóznak előre-hátra... előre és hátra... lebénítva az egész rendszert...
Így vagyok ezzel most én is... Egyetlen gondolat ismétlődik folyamatosan a fejemben. Egyetlen név, amely egyszerűen nem hagy nyugodni. Egyetlen hang, ami végig a fülemben cseng. Egyetlen képsor, ami az őrületbe kerget...
Fogalmam sincs, mit kellene tennem, hogy kiverhessem a fejemből. Már rég nem lenne szabad ábrándoznom róla, mégsem tudom megakadályozni gondolataim kusza fonalát melyek önkényesen egyre csak köré, szövik magukat.
A nevét látom és megdobban a szívem.
Ha hangját hallom zsongani kezd a fejem.
Nézem az arcát és eláll a lélegzetem.
Nem lehetek mással, ha ő kell nekem.
Nem érinthet más, ha ő jár a fejemben.
Ne szólítson hát senki, míg hangja suttog fülembe.
Ne kísértsenek önhitt senkik, azt hiszik övék, lehet szívem.
Nem kell nekem más csak ez a szerencsétlen...
Rosszul leszek menten, érzem
Már megint rímet hányok éppen.

Mondd hát istenem, ne hagyj magam.
Minek teremtettél szerelmet, ha viszonzatlan?
Minek él az ember, ha lelke bizonytalan?
Mit érek én így egyedül?
Hisz szívem madara kalitkában ül.
Kinek nevét suttogom álmomban
Nélkülem él oly’ boldogan
Egyetlen szavát: szeretlek
Hallanám, s esnék össze menten

De nem mond ő semmit, csak kínoz rendszeresen
Minden éjjel álmomban megjelen s üldöz végtelen
Egy nyugodt percet szeretnék csupán
Kérem, vágjon hát valaki kupán
Egy pillanatot akarnék, csak én meg ő
Rávetném magam, mint holmi macskanő
Nyakörv és póráz lesz az ő része
Nekem meg domina ruhát szerzünk éppen
Lehetnénk mi gyönyörű pár
Ki templomba, aligha jár

Ám mindez csupán perverz álom
Megvalósulni sose látom
Kérem hát Aphrotét és Venust
Készítsen nekem valami juicet
Felejtsem el ki szívembe késsel vágott
Ne hozzon aztán nékem virágot
Mégis inkább csak azt kívánom
Hagyjon, had éljem világom
Így csak nap, mint nap zaklat
És csodálkozik, a cérna elszakad




2 megjegyzés: