Need a bad guy who is a god in the bed xĐ

A cím bizonyára sokat elárul erről a bejegyzésről is. Drága barátnőimmel, már tervezzük pár napja, hogy lemegyünk a strandra röpizni egy kicsit, Fruzsival, pedig még régebb óta, hogy megtanítom úszni. Ámde már július közepe van én, pedig mindössze egyetlen egyszer voltam strandon, mert a szüleim magukkal rángattak. Könnyen sejthető, nem kedvelem az ilyesfajta szórakozást viszont túlságosan hiányzott a röplabda, ahhoz, hogy nemet mondjak Zsikének mikor meghívott... Félreértés ne essék, nem a vizet nem szeretem, hisz több mint 10 évig úsztam versenyszerűen. Én a strandokat nem szeretem. Azt a sok embert, aki csak rajolni jár ki, mutogatni a csaját bikiniben, összekenni a pofáját fokhagymás-tejfölös lángossal, az úszni próbáló emberek fejére ugrani egy ügyetlenül kivitelezett szaltóval, vagy órákon át kínlódni egy felfújható fotellal, mert annyi egyensúly érzéke van, mint egy féllábú botsáskának. Régen szerettem kijárni, ugrálni a hideg vízbe, róni a hosszakat egymás után. De már jó ideje nem találok semmi jót benne. Ha úszni akarok, inkább elmegyek az uszodába, ahol magam lehetek kicsit és gondolkodhatok. A víz jó partner, csendben körülölel, és könnyebbé teszi nemcsak a testet, a gondolatokat is.
De most nem erről akartam írni ^^ Bocsánat, kissé magával ragadtak az érzelmek.
El akartam mondani... Mondani, ami a fejemben jár... Pontosabban, Fruzsinak akarom elmondani de, nem tehetem, legalábbis még nem ^^ Félek, ha megtudná, ismét kapnék egyet „anyai” tockosából. Fájdalmamra ez egy igen gyakori szokása xD
Szóval, ma, pontosabban tegnap, mert már elmúlt hajnal negyed négy, beszéltem Vele... Ami így önmagában nem is igazán meglepő, hisz majdnem minden nap beszélünk. De sajnos (?) épp akkor beszéltem vele is mikor barátnőimmel a strandolást tervezgettük és véletlenül megemlítettem Neki. Bár lehet ez csupán a tudatalattim üzenete volt, hogy nem bírom tovább Nélküle. Már több mint két hónapja nem láttam. Nem tehetek róla, egyszerűen pokolian hiányzik és már egy ideje nincs más vágyam, mint megölelni Őt. Tudom, hogy nem érez, úgy ahogy én, ezt tiszteletben is tartom, de attól én még kínozhatom magam, nem? Úgy sajnálom, hogy ennyire eltér az, amit akarunk, hisz, ha én éreznék ugyanúgy, mint Ő, a legjobb barátok lehetnénk. Soha senkivel nem voltam még mindenben ennyire egy véleményen, ennyire egy hullámhosszon (kivéve Fruzsit). Míg ha Ő lenne ugyanúgy odáig értem, mint én Őérte... Ezt már inkább nem vezetem le, hisz továbbra se írtam le, amit igazából akartam. Mindig elterelem a témát... Ebben jó vagyok ^^
De mostmár a tárgyra térek, hisz már, oly sokat rizsáztam mindenféléről, épp csak arról, nem, amiről akartam. És már megint alkottam egy búskomor bejegyzést, miközben a hetek óta legviccesebb beszélgetésemet akartam elújságolni. (Megint terelek, figyelsz? Már nem is tudod mi az, amit az elején akartam ugye? Sajnos én igen...)
Szóval, valamilyen úton, módon de elmondtam Neki, hogy egy kiadós röpizést tervezünk a strandon, mire félénken ugyan de kinyögte, hogy ő is szívesen velünk tartana. Mit mondhattam volna? Ne gyere, mert nem akarom, hogy fürdőruhában láss? Nem akarom, hogy belelökj a vízbe? Nem akarom, hogy legyőzz úszásban? Vagy csak az igazat, hogy nem tudom kibírok e egy egész napot veled?
Szörnyű de így van... Nem tudom, kibírom-e ha egy egész Vele töltött nap után csak úgy hazajövök az üres házba, ebbe a hideg, sötét és túl nagy szobába...
Egyébként, tudom még nehezebb megérteni így, hogy sosem nevezem nevén Őt... De azon kevés ember, aki olvassa a blogomat, tudja kiről, van szó...
Nos xd lám, nem jutott idő elmesélnem miért az a bejegyzés címe, ami... de a következőben ígérem azonnal kifejtem ^^